Ami rövid, az kevésbé fontos (a prózában, mármint)? Többre értékelik a regényt, mint a kisprózai műfajokat? Kik értékelik többre, a kiadók, a kritika, az olvasók? Miért van az, hogy a kis- és nagyprózai szcénában egyaránt alkotó szerzők életművét hajlamosak vagyunk inkább a regényeik felől megközelíteni, még akkor is, ha novellisztikájuk egyértelműen jelentősebb, erősebb (vö. Hemingway)? Miért érzik úgy maguk az írók is, hogy a kitöréshez, a befutáshoz regényt kell letenniük az asztalra? A Beszélő című folyóirat szervezte kétnapos tanácskozáson ezeket a kérdéseket tették fel egymásnak az élő magyar irodalom ismert irodalomtörténészei, szerkesztői, alkotói. Húsznál több előadás, egy kerekasztal-beszélgetés, sokszereplős novella-felolvasás és permanens telt ház volt a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében - megint történt valami.